Igaz ösvényen vezet

Az Úr az én pásztorom,
Nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
Csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
Nem félek semmi bajtól,
Mert te velem vagy:
Vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem
Ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
Csordultig van poharam.
Bizony jóságod és szereteted kísér
Életem minden napján,
És az Úr házában lakom
Egész életemben.

Jézus jó pásztornak nevezte önmagát. Pásztornak, aki név szerint ismeri bárányait, sőt az életét is odaadja értük. Pásztornak, aki óvja és gondoskodik bárányairól.
A Szentírás több ilyen képpel szolgál:

„Az Úr az én pásztorom.” (Zsoltárok 23: 1)
„Mi pedig a te néped, legelődnek nyája.” (Zsoltárok 79: 13)
„Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.” (Zsoltárok 100: 3)

Sőt az Újszövetségben is megtaláljuk ezt a képet.

„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” (Lukács 15: 4)
„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Máté 9: 36)
„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lukács 12: 32)
„…meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” (Máté 26: 31)
„A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát.” (Zsidó levél 13: 20)

Jézus hallgatóságának nagy része pásztor volt, akik a fennsíkon éltek és tudták, hogy a nyáj soha sem legel pásztor nélkül, de pásztort sem lehet bárány nélkül látni. Tudták, hogy az elkóborolt bárányt a pásztor találta meg, és ő vezette haza. És tudták, ha megsebesült egy bárány, a pásztor tudta meggyógyítani.

A bárány nem különösebben okos, ennek ellenére a pásztor tudja, hogy bárányai vezetik el a patak vizéhez. A pásztor a bárányt „füves legelőkön terelgeti” (Zsoltárok 23: 2). A bárány nem tud védekezni a veszedelem ellen – sem karommal, sem szarvval, sem agyarral -, hiszen a bárány védtelen. Éppen ezért a bárányoknak pásztorra van szükségük, aki oltalmazza és vezeti őket, hogy „igaz ösvényen” (Zsoltárok 23: 3) járjanak.

Éppen úgy, mint nekünk. Mi is hagyjuk, hogy elsodorjon a víz, anélkül, hogy elkerülnénk. Mi sem tudunk ellenállni az oroszlánnak, aki azért portyázik, hogy zsákmányt szerezzen. Mi is elveszünk, ahogy Ézsaiás próféta mondta, „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta” (Ézsaiás 53: 6).
Nekünk is pásztorra van szükségünk. Nem holmi tehénpásztorra, aki egy irányba terel, hanem jó pásztorra, aki gondunkat viseli és vezeti életünket. A mi jó pásztorunk, név szerint ismeri bárányait. Ámen

(A bizonyságtétel a Lélekkvarc írójának és szerkesztőjének személyes hitvallása Max Lucado, 2002 Safe in the Sheperd’s Arm c. könyve alapján.)